Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kábelügy (2010. április 3.)

2010.04.03

Nagyon vártam a pénteket. Zűrös egy hét volt, kikészültem tőle. Rohanás ide, rohanás oda, és mind izgalommal járt. A fogászaton pl. alig bírtam tartani magam, a gondolataimban gyermeki félelem bújkált. Aztán a vásárlás, hát az is csúcs volt. Próbáltuk okosan levásárolni a Bogitól kapott kajajegyeket. 4500 ft-ért nem lehetett sokat venni. Kenyér, hozzá a legolcsóbb kence, kefír, vaj, egy padlizsán, amiből Virág krémet készít, és stop.
Péntekre is lett volna elintézni való dolog, de a forgatókönyv másképp lett megírva.
Virág éppen ebédet akart venni, ugyanis levettünk egy kevés pénzt a számlámról a túléléshez, amikor a folyosón összefutott a vezetőnővel.
- Telefonáljatok az internet szolgáltatótoknak, hogy fél órán belül jöjjenek leszedni a kábeleteket, mert egy nagy rakománnyal teherautó érkezik, és azon a sávon fog áthaladni, ahova a kábelt kifeszítették.
Nem hittem a fülemnek.
Fölhívtam a szolgáltatót, ahol enyhén szólva felháborodva reagáltak.
- Az ilyen igényt levélben kell kérni, és az intézménynek, mivel a probléma az ő részükről áll fönn. A kiszállás ez esetben költségekkel is jár.
A tájékoztatást Virág közölte a vezetőnővel, aki megkérdezte, tulajdonképpen ki adott engedélyt ahhoz, hogy a kábel ott húzódjon, ahol van.
Egek! Hát ki? Az engedélye nélkül se én nem mertem volna ezt a megoldást választani, se a szolgáltató cég a munkát elvégezni.
A vezetőnő letagadta. Fölment a pumpám nyomban. A szerelők annak idejért azért nem fektették a földbe a kábelt, mert arra nem volt engedélyük, csak a házak közötti kifeszítésre.
Többször tapasztaltam, hogy a nagyfőnök letagad dolgokat, tanakodunk is azon, szándékosan-e vagy feledékenységből.
A kábelt leszerelték, a hatalmas autó belavírozott, én meg fölhívtam a vezetőt.
Megkérdeztem, mikor állítják vissza, amit szétbarmoltak, erre azt felelte, majd kedden.
- De hisz az ünnep miatt az még három nap - közöltem.
- Addig foglald el magad mással - válaszolt flegmán.
És kinyomta a telefont.
Nem állítom, hogy lehetetlen mással eltölteni az időt, bár a lehetőségeim korlátozottak, de terveim voltak, és különben is az eljárása fölidegesített.
Közben megjelentek az előre beharangozott csótányirtók. Valamilyen modernnek mondott zseléanyagot raktak szét a fürdőben meg a konyhában, ami állítólag csalogatószer az undormányok számára. Állítólag bárhol fölfordulhatnak tőle, fölkészültünk lelkileg a hullájukra.
Járt az agyam azon, mit lehetne tenni a szétrángatott kábel visszahelyezése érdekében. Fölhívtuk az egyik sofőrt, aki nagyon teszi a szépet Virágnak. Megígérte, hogy egy óra múlva nálunk lesz.  Valamelyest megnyugtatott. Több mint egy órát vártunk, de legalább megjött. A szerelőkkel helyére rakta a kábelt és minden elrendeződött.
A vezetőnő hozzáállása miatt olyan feszült voltam, hogy hiába vettem be nyugtatót, erős szorítást éreztem a mellkasomban egész este.
Olit fölhívtam ugyan, és fölköszöntöttem a szülinapja alkalmából, de Zsoltra már nem volt energiám. Vagy talán el is felejtettem a zűrzavarban, nem tudom. Pár napja szedték ki a karjából azt az öt centis szöget, amitől szenvedett.
Majd ma este .
Most viszonylag csend van. Sétálni készülünk. Jó lenne barkát szedni és egy kis tavaszt hozni a szobánkba.

2010. április 3.

 

            ---------------------------------------------------------------

 

Mai

Kép

Örvendezek, mikor mondják nekem: Menjünk el az Úr házába!

(Zsolt. 122:1) 

Tegnapi

 

Kép

Áldott az Úr, aki nem adott minket (az emberek szájának) prédájául! Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr megszakadt, mi pedig megszabadultunk.

(Zsolt. 124:6-7)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.